Kezdődik az őszi évad!

    Egy hónap pihenés után augusztus 29-én újra nyit a Parksarok és persze egyben a Parkovi is. Egyenlőre az első héten még csak a régi gyerekekkel kezdünk, de aztán kezdődhetnek a beszoktatások. A mostani állás szerint szeptember második felétől lesz még egy szabad helyünk, ha valakinek nem fontos a szeptember eleji kezdés, várjuk a jelentkezéseket. Új kollégánk, Orbán Melinda  bemutatkozását itt olvashatjátok. Az ovi élete egyébként nem változott, ajánljuk minden picinek és nagyobbaknak. A vidám mindennapok sok játékból, hasznos ismeretből, a részképességek differenciált fejlesztéséből épülnek fel. Aki többet szeretne tudni a Parkoviról, ugorjon át ide!
   Az őszi színházi szezon október  2-án vasárnap egy Zenekuckós koncerttel kezdődik, a teljes őszi programot hamarosan láthatjátok itt a honlapon és a Parksarok kirakatában is. 
   Szeptember közepétől újra lehet jönni délelőttönként játszani is, de előtte kérünk titeket telefonáljatok, mert ha túl sokan vagyunk, vagy ha pont minden helyet kitöltő foglalkozás van, akkor nem tudunk- pláne kisebbeket - fogadni. 
   A honlapon is látható Parkoló programba csak olyan gyerekeket tudunk fogadni, akiket már ismerünk, beszoktak a csoportba, akiket tudunk alkalmilag integrálni a csoportba. Ha szeretnétek, hogy legyen a háttérben biztonsági tartalék, ahova szükség esetén behozhatjátok a gyerkőcöt, keressetek minket e-mailben, hogy elő tudjuk készíteni az ismerkedést.

Melinda




Orbán Melinda vagyok, 26 éves. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociálpedagógia szakán végeztem, majd ezt követően az ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia szakán szereztem mester fokozatot. Tanulmányaim mellett egy játszóházban dolgoztam recepciósként és animátorként. Nagyon élvezem ha kisgyerekek közelében lehetek. A játszóházban töltött egy év arra ébresztett rá, hogy egészen kicsi gyerekekkel szeretnék ezentúl foglalkozni. Mindezeket megelőzve a szociális szakma különböző területein dolgoztam. Amit ugyan szerettem, de egyben rá is ébresztett, hogy nem a szociális munka lesz a hivatásom. Bízom benne, hogy az előző munkatapasztalataim csak előnyömre fognak válni az óvodai munka során. Rendkívül fontosnak tartom, hogy helyes viselkedési formákat sajátítsunk el már gyermekkorban. Véleményem szerint úgy válhatunk elfogadó/toleráns felnőtté, ha már gyermekkorunkban elfogadó, bizalmon alapuló, szeretetteljes légkör vesz körül bennünket. Ebben a szellemiségben igyekszem a gyerekeket formálni, hogy a későbbiekben empatikus, nyitott, toleráns felnőttekké válhassanak.